Na szóval, csak annyit szeretnék mondani, hogy a 26.rész már 3-4 hónappal
után vagyunk mielőtt Zoe be jelentette volna hogy terhes.
Nagyon nem akartuk minden napot le írni
(kicsit már így uncsi lett volna,meg más is így csinálja)
ezért pár napot/hónapot ugrót el, teltek el.
Aki nem értette a részt remélem most meg könnyebbítettük a kérdését.
Már hoztam is az új rész, úgy volt hogy Szombaton rakom ki,
csak még írni kelet sok,sok mondatott remélem így is meg felel nektek.
Remélem tetszik ez a rész is.Jó olvasást!
Betti :)
*Zoe szemszöge*
Ma megyünk Niall családjához.Nagyon izgulók.Igaz hogy egy hete beszéltük meg,hogy meg látogassuk őket, az ünnepek előtt, de akkor is majd ki ráz a hideg.Niall szülei tudnak róla hogy kis babánk lesz, szóval nem lesz az majd nagy meg lepi számukra.Egy elegáns ruhát választottam, ami nem nagyon merész hanem vissza fogott.Két napos ruhát be pakoltam a táskámba, mert mivel Niall szüleinél leszünk bár napig ezért kell egy két cucc, majd csak karácsony előtt érünk vissza.Sajna Lora és Heey nem lehetnek itt, mivel neki haza kelet menniük.Lora vissza ment Canadába,Heey-nek pedig haza kellet menni a családjához.
-Drágám,kész vagy?-kukkantott be Niall az ajtón.
-Persze!Indulhatunk.-mondtam,majd be cipzároztam a táskám,majd gyors belenéztem a tükörbe és már induláshoz készen voltunk.
El köszöntünk a többiektől is, és indultunk is.Niall segített be szállni a kocsiba, mert azért 5 hónapos terhesen azért már óvatosabbnak kell lenni.Reptéren már csak 15 perc volt fel szállásig ezért gyorsabbra vettük a tempót.Meg kaptuk a jegyeket,és már ültünk is le a helyünkre.Két óra repülés után földet értünk, és mentünk a csomagjainkért.Niallal hívtunk egy taxit majd Niall házához mentünk.Mikor meg érkeztünk Niall ki fizette a fuvart, ki vette a csomag tartóból a csomagokat, majd az ajtó hoz mentünk.
-Minden rendben lesz,ne aggódj!-mondta,majd lágy csókot lehelt ajkaimra.
Niall szülei,nagy örömmel köszöntötték Niall-t aki puszikkal és ölelésesekkel fogadta őket.Az édesanyja,Maura és Boby kedvesen üdvözöltek engem,lágyan magához öleltek és bemutatkoztak.
*Niall szemszöge*
Nagyon őrölük hogy Zoe ennyire jól érzi magát,kicsit izgult a látogatás miatt, de hamar meg puhult és nem stresszel miatta.Anyáék be invitáltak a nappaliba majd le ültünk a fotelbe.Anyu meg kínált minket sütivel és üditőval amire nekem fel csillant a szemem.Zoe csak pár falatott evet.
-Na fiatalok,mi a helyzet,Minden rendben van?-kérdezte anyu
-Igen Anya jól vagyunk!
-És hogy vannak a többiek?
-Ők is jól vannak,ők is el mentek meg látogatni a családot.
-És maguk hogy vannak?-kérdezte Zoe,"illedelmesen"
-Ó...Kérlek drágám,tegeződjünk!-mondta Anyu Zoenak
-Rendben!
-És meddig maradtok?-kérdezte anyu
-Holnap meg mutatom a várost Zoe-nak,és majd az nap után indulunk vissza.
*Zoe szemszöge*
Beszélgetünk még néhány sort,majd fel mentünk Niall szobájába.
Nagyon jó kis otthonos szobája volt.
Ajtó előtt jobb oldalra egy szekrény,mellette pedig egy téve, az mellett pedig egy fürdő szoba,bal oldalon egy francia ágy,az mellette meg egy kis szekrény.Egy kis polcot pillantottam meg,amin Niall kis kori képeit találtam.Nagyon kis tündéri volt,látom hogy akkor már mennyire érdekelte a zenélés és az éneklés.
-Mit nézel?-kérdezte Niall,majd át karolt hátulról.
-Csak a képeidet.-mondtam,majd az éppen fogdosó képet vissza raktam a helyére,és meg fordultam hogy lássam az én kis drágámat.
-Nézzünk valami filmet.
-Persze!Mit szeretnél?
Hát mondjuk...-gondolkoztam
Mit szolnál mondjuk... a családi üzemekre?
-Jó lesz!
Be raktuk a filmet,Niall le szaladt egy kis nasi ért,majd be bújtunk az ágyba.
Én néztem egy darabig,majd el aludtam Niall karjai között.
*Niall szemszöge*
-Kicsim?Kicsim?Ébredj!-keltegettem fel Zoe nem nagy sikerrel,amiből csak válaszul egy nyöszörgés lett.
-Zoe?Ébredj!
-Mi az?-kérdezte komásan majd fel nézett.
-Anyuék üzenik hogy kész a vacsi gyere együnk.
-Jó,egy pillanat csak össze szedem magam.Mindjárt megyek.
-Oké,de siess.
Le mentem anyuékhoz amíg Zoe össze kaparta magát.
Anyáék már az asztalnál öltek és csak ránk vártak.
Le ültem,és néhány perc múlva Zoe jelent meg,majd le ült mellém.
Vacsora közben beszélgetünk egy kicsit magunkról,hogy mi a helyzet a bandával stb stb..
Majd anyuéktól "jó éjt" kívánva el mentünk aludni.
*Otthon*
*Emy szemszöge*
Már minden ki el ment,csak mi pakolásztunk még mindig.Hát igen már minden ki haza ment a családjához.Mi is oda készülünk.Vagy is Liam szüleit látogassuk meg.Kicsit izgulók,de jól vagyok.Liam mindig nyugtatgat hogy minden rendben lesz.Hát ha ezzel idegesít akkor nem leszek nyugatabb.Nagy nehezen össze Wolverhampton felé.
készülődtünk,majd be ültünk a kocsiba és indultunk is
Két óra kocsikázás után meg érkeztünk.
Nyugodtan és magabiztosan ki szálltam a kocsiból,majd Liammal ki szedtük a csomagokat a csomagtartóból.Halk kopogás után beléptünk a házba,ahol Liam édesanyja és két nővére jelent meg.Az édesanyja,Karen kedvesen üdvözölt engem,lágyan magához ölelt és bemutatkozott.Ezután a fiát is magához szorította.Ruth és Nicola igazán bájosan viselkedett velem.Azonnal a kabátomat dicsérték,ami nagyon jó esett.A nappaliba invitáltak minket,Karen sütikkel és üdítővel kínált bennünket.
-Úgy örülök Emily,hogy végre megismerhetünk.Liam már annyit mesélt rólad a telefonba,illetve küldőt képeket is rólad.-mondta kedvesen Karen.
-De a valóságban még szebb vagy!-vágott anyja szavába Nicola.
-Köszönöm!Aranyosak vagytok.Bevallom,nagyon ideges voltam,féltem a találkozástól.
-Jaj,ne butáskodj.Ha fekete szerelésben,kopaszra nyírt fejjel jentél volna meg,akkor is kedvelnének.Ha Liam szeret,akkor csakis pozitív személyiség lehetsz.
-Már pedig oda van érted,állandóan rólad mesél,amikor skype-olunk.Vagy a turné a téma vagy pedig te.-szólalt meg Ruth.
-Tényleg köszönöm,igazán kedvesek vagytok.
-Apu hol van?-váltott témát Liam.
-Elugrott a központba Fred bácsihoz,akadt egy kis probléma a kerti kocsival,aztán megkérte apádat,hogy nézze meg.Nem sokára visszajön,mondtam neki,hogy11 körül ideértek.
-És meddig maradtok?-kérdezte Nicola,miközben az italába kortyolt.
-Este megyünk.-felelte Liam,s kezét a combomra helyezte.
-Ne már,meg akartuk mutatni Emilynek a várost.Van hely,maradjatok itt szemekkel bámultak öccsükre,aki nem tudott mit felelni,ezért inkább rám nézett.
-Én benne vagyok.
-Akkor én is .Tudjátok,az asszonyé a döntő szó.-viccelődött a drága kedvesem,s puszit nyomott az arcomra.
-Kössz kicsim,mintha egy zsarnok lennék.Ne higgyetek neki!
-Ohh,nyugi.Ismerjük őt,mint a rossz pénzt.
Jókat mosolyogtunk az előbbi eset után,majd Karen és Liam nővérei meséltek humoros és kedves történetet a srácról.A kedvencem az,amikor Nicola,Ruth és a kis Liamm egy nyári napon a medencébe ugráltak.Háromra akartak ugrani,de Liam-et becsapták a testvérei és rajtuk kívül csak a drága kedvesem ugrott a vízzel teli medencébe,s meg lepetten szemelte a rajta nevető nővéreit.Időközben megérkezett Liam apukája,Geoff is,s akár a lányát,szorította magához.Rádöbbentem,hogy felesleges volt az aggodalom,igen szívelyesen fogadott a család.Mivel nem volt váltásruhánk,így Liam néhány hónapja itt hagyott ruhaneműi közül válogattunk az éjszakai alváshoz.
Bár szerinte teljesen felesleges a ruha,én azért ragaszkodtam hozz.Aranyos szobája volt,olyan tipikus kamasz fiú beütéssel.Néhány poszter a falon,íróasztal az ablak előtt,szekrány,ágy.A szoba biztosan tudna mesélni a tinérzser korszakról.
A délután folyamán Liam akarata ellenére is gyerekkori fényképeit nézegettük.Igazi kis pufók húsgombóc volt.Minden egyes kép után a szemeit forgatta.Láttam rajta,hogy utálja,amit csinálunk.De annyira édes volt már kicsinek is.Néhány régebbi videót is megmutattak a szülők.A 2008-as x faktort válogatójából és a mentorok házából is kaptam ízelittőt.Utána két házi videót tettek a lejátszóba,ahol Liam a Haven't met you yer és az 'Im yours című számot énekelte.Istenem mennyit változott 4-5 év alatt.Hihetetlen.Kisfiúból,felnőtt férfi lett.Irtó tehetséges volt,már akkor is.
A délután gyorsan el szaladt,7 óra körül a szépen megterített asztal várt bennünket.Karen kitett magáért.Elkészítette Liam kedvenc ételét,igati lakoma tornyosult a hatalmas tálón.Úgy éreztem magam,mintha egy kicsit én is a családhoz tartoznék.Kedvesen bántak velem,s semmi jele nem volt annak,hogy ne lennék szinpatikus nekik.Boldog voltam.Jü volt látni,hogy a fiú,akit szeretek,mennyire felszabadult a szeretettei között.
-És mond Emily,elkíséred Liam-et a turné amerikai részére?-kérdezte Geoff,mialat egy nagy cupákos húst vett el a tányérról.
-Ezen még nem gondolkoztam.Az biztos,ha tehetem,elmegyek pár napra egy-egy koncertre,de végig ott lenni,az kizárt.Örömel tenném,de engem is vár a munka.
-Ez mondjuk érthető.
Fáradtan heveredtemLiam ágyára.Bár tudtam,csak egy kevéske időm marad a pihenésre,ugyan is a lányok felkészítettek az éjszakai életre.A kedvenc szórakozóhelyeikre akarnak el vinnniminket,amiket a kedvesem már nagyon is jól ismer.Azonban maradt még fél óránk arra,hogy pihenhessünk,ha akarunk tusoljunk és átöltözünk.Nicola azoban ránk rontott és magával cipelt a szobájába.A segítségemet kérte az esti ruha kiválasztásához.Kedves volt tőle,hogy érdekelte a véleményemet.
*Liam szemszöge*
Amíg Emy Nicola ruhával volt elfoglalva,addig én a konyhába felé vettem az irányt.
Apu a Tv-t nézte,mindennapos program a kedvenc sorozatának megtekintése.
Anyu éppen mosogatott,szokásához híven,nem engedi,hogy a vendég mosogasson.Ez esetben persze rám gondolt.A konyhapultnak dőltem,miközben néhány sütit loptam a közeli tányérról.
-Mit gondolsz róla?Szimpatikus?-vetettem anyukámnak a kérdést.
-Igen kisfiam,nagyon is.Kedves lány,rendkívül természetes bája van és a legfontosabb,látszik,hogy oda van érted.
-Így érzed?-ennél jobb válaszra nem is számítottam.
-Abszolút.Édesek vagytok együtt,és jó látni,hogy bolgog vagy.
-Az vagyok,talán sosem voltam ennyire boldog.Imádom őt,gyönyörű,kedves,okos és a srácok is kedvelik.
-Egyébként szoktál találkozni Denielle-el?
-Nem igazán.Nem is akarok,az is egy fejezet a életembe,aminek pontott tettem a végére.Am úgy hogy jön ez ide?
-Tudod Liam,nem akartam felkozni ezt Emily előtt,de néhány hete felhívott és utánad érdeklődött.
-Micsida?-szemeim ki kerekedtek a hír hallatán.
-Olykor-olykor szoktunk beszélni,érdekel,hogy régen alakul a sorsod.Meg ő is érdekéődik felőlünk.Aztán szóba került,hogy régen voltál itthonnagyon elfoglalt vagy,satöbbi,satöbbi,és kérdezősködött rólad és Emilyről is.
-És mondtál neki valamit?
-Nem.Azt mondtam,ez a te dolgod és ha tudni akarja,akkor kérdezzen téged.
-Huhh,kösz anyu.Nem akarom,hogy bármit is tudjon rólam.Persze ezt amúgy is nehéz kiküszöbölni a sajtó miatt,hiszen mindent lépésünkről beszámol valamelyik internetes oldal vagy pletykalap.
-Érzel még valamit iránta?-mélyen éritett anyu kérdése.Hosszú hetek óta nem tette fel nekem ezt a kérdést senki.
-Élnek még bennem emlékek,hiszen 2 évig csak együtt voltunk,de amúgy nincsenek mély érzéseim iránta.Meséltem,hogy az utóbbi hónapokban már nem volt teljesen rendben a kapcsolatunk.Utána pedig Emily váratlan betoppanása az életembe,megerősített abban,hogy ezt nem kellene erőltetni.De nem volt könnyű az el szakadás.Szeretem Emilye-t,és a régi emlékek csak a múlté lesz.
-Mind egy is,csak akartam,hogy tudj róla.nem szerettem volna telefonban közölni.
-Néha úgy érzem sosem szakad ki az életemből.
-Probléma,hogy tartóm vele a kapcsolatot?
-Nekem nem,ha így akarod,tedd ezt.Csak valahogy mindig felbukkan az életemben,s mindent megnehezít.
-Lehet,hogy le kellene vele, ülnöd vele,hogy megbeszéljétek a dolgokat.Elég érdekesen lett vége a kapcsolatnak.
-Erre még nem vagyok képes.
-Mond kincsem,nem ugrottál bele túl korán ebbe az új kapcsolatba?Talán előbb a lelkedben is le kellett volna zárni az előzőt.
-Nem! Szeretem Emilyt és nem bántam meg,hogy így alakult.-kissé feldühített édesanyám kérdése,nem akartam megint ezt hallani.A telefon beszélgetések során is számos alkalommal előhozakodott ezzel a felvetésével,és már nagyon idegesített.
*Emy szemszöge*
Amikor a konyhába értem,kissé fagyosnak éreztem a hangulatot,talán nem a megfelelő időben jelentem meg.Azonban az a furcsa,rossz érzés hamar elillant,miután mosolyogva vándoroltunk át a nappaliba.Geoff épp az NCIS-t nézte,mélyen elmerülve az izgalmas cselekményben.Miután a lányok is elkészültek,elindultunk Wolverhampton központjába.Meg jegyzem gyalog.A magassarkú cipő pont a legalkalmasabb az efféle sétához.Okos vagyok,nagyon.Ruth és Nicola kicsit előre siettek,mi pedig lemaradtunk Liam-mel. Érdekelt,vajon miről beszélhettek az édesanyjával,amitől ilyen különös hangulat keletkezett.
-Anyuddal minden rendben?-kérdetem halkan,s ujjaimmal a kézfejét cirógattam.
-Persze,miért kérded?
-Csak furcsák voltatok,amikor megjelentem a konyhába.Talán rólam mondott valamit?
-Nem édes,semmi baj nincs.Beszéltünk rólad is,de csak pozitívumokat árult el a személyeddel kapcsolatban.Kedvelnek téged,kifejezetten.
-Tényleg,-kislányos mosoly jelent meg az arcomon.
-Igen.Más miatt bosszantott fel,de nem érdekes.
-Nem akarod el mondani?
-Nem akarok vitát miatta.
-Jesszus,meg ijesztesz Liam.
-Hallani akarod?
-Ühüm.-bólintottam a fejemmel is.
-Daniell volt a téma.
-Már megint....-dünnyögtem az orrom alatt.-És konkrétan mi dühített fel?
-Nos,anya megkérdezte tőlem,hogy nem kerültem-e túl hamar bele a veled való kapcsolatban,még mielőtt lezártam volna a régit.
-Szóval,hogy nem volt időd "gyászolni" a volt kapcsolatod,így értsem?
-Lényegében.
-Mit feleltél?
-Hogy szeretlek,és nem bántam meg,hogy így alakult.
-Tényleg ezt érzed?Talán anyukádnak igaza van és..-mutatóujját a szám elé helyezte,esélyt sem adott a mondat befejezésére.
-Nem érdekel,mit gondol erről,nem érdekel mi volt,hogy volt,miért. volt.
Szeretlek és egy pillanatig sem éreztem azt,hogy rosszul döntöttem volna.-finom csókolt lehelt az ajkaimra,s csendesen folytattuk tovább a sétát.
Hittem neki,s egy percig sem kételkedtem a szavában.Lezártam ezt az ügyet,s nincs szükség rá.Engem szeret,erről nagyon jó meggyőzött az elmúlt hónapokban.Élvezni akartam az időt,amit Liam-mel tölthettem és ki akartam kapcsolódni.Egy biztos,rendkívül izgalmas este elé néztünk.....
-És meddig maradtok?-kérdezte anyu
-Holnap meg mutatom a várost Zoe-nak,és majd az nap után indulunk vissza.
*Zoe szemszöge*
Beszélgetünk még néhány sort,majd fel mentünk Niall szobájába.
Nagyon jó kis otthonos szobája volt.
Ajtó előtt jobb oldalra egy szekrény,mellette pedig egy téve, az mellett pedig egy fürdő szoba,bal oldalon egy francia ágy,az mellette meg egy kis szekrény.Egy kis polcot pillantottam meg,amin Niall kis kori képeit találtam.Nagyon kis tündéri volt,látom hogy akkor már mennyire érdekelte a zenélés és az éneklés.
-Mit nézel?-kérdezte Niall,majd át karolt hátulról.
-Csak a képeidet.-mondtam,majd az éppen fogdosó képet vissza raktam a helyére,és meg fordultam hogy lássam az én kis drágámat.
-Nézzünk valami filmet.
-Persze!Mit szeretnél?
Hát mondjuk...-gondolkoztam
Mit szolnál mondjuk... a családi üzemekre?
-Jó lesz!
Be raktuk a filmet,Niall le szaladt egy kis nasi ért,majd be bújtunk az ágyba.
Én néztem egy darabig,majd el aludtam Niall karjai között.
*Niall szemszöge*
-Kicsim?Kicsim?Ébredj!-keltegettem fel Zoe nem nagy sikerrel,amiből csak válaszul egy nyöszörgés lett.
-Zoe?Ébredj!
-Mi az?-kérdezte komásan majd fel nézett.
-Anyuék üzenik hogy kész a vacsi gyere együnk.
-Jó,egy pillanat csak össze szedem magam.Mindjárt megyek.
-Oké,de siess.
Le mentem anyuékhoz amíg Zoe össze kaparta magát.
Anyáék már az asztalnál öltek és csak ránk vártak.
Le ültem,és néhány perc múlva Zoe jelent meg,majd le ült mellém.
Vacsora közben beszélgetünk egy kicsit magunkról,hogy mi a helyzet a bandával stb stb..
Majd anyuéktól "jó éjt" kívánva el mentünk aludni.
*Otthon*
*Emy szemszöge*
Már minden ki el ment,csak mi pakolásztunk még mindig.Hát igen már minden ki haza ment a családjához.Mi is oda készülünk.Vagy is Liam szüleit látogassuk meg.Kicsit izgulók,de jól vagyok.Liam mindig nyugtatgat hogy minden rendben lesz.Hát ha ezzel idegesít akkor nem leszek nyugatabb.Nagy nehezen össze Wolverhampton felé.
készülődtünk,majd be ültünk a kocsiba és indultunk is
Két óra kocsikázás után meg érkeztünk.Nyugodtan és magabiztosan ki szálltam a kocsiból,majd Liammal ki szedtük a csomagokat a csomagtartóból.Halk kopogás után beléptünk a házba,ahol Liam édesanyja és két nővére jelent meg.Az édesanyja,Karen kedvesen üdvözölt engem,lágyan magához ölelt és bemutatkozott.Ezután a fiát is magához szorította.Ruth és Nicola igazán bájosan viselkedett velem.Azonnal a kabátomat dicsérték,ami nagyon jó esett.A nappaliba invitáltak minket,Karen sütikkel és üdítővel kínált bennünket.
-Úgy örülök Emily,hogy végre megismerhetünk.Liam már annyit mesélt rólad a telefonba,illetve küldőt képeket is rólad.-mondta kedvesen Karen.
-De a valóságban még szebb vagy!-vágott anyja szavába Nicola.
-Köszönöm!Aranyosak vagytok.Bevallom,nagyon ideges voltam,féltem a találkozástól.
-Jaj,ne butáskodj.Ha fekete szerelésben,kopaszra nyírt fejjel jentél volna meg,akkor is kedvelnének.Ha Liam szeret,akkor csakis pozitív személyiség lehetsz.
-Már pedig oda van érted,állandóan rólad mesél,amikor skype-olunk.Vagy a turné a téma vagy pedig te.-szólalt meg Ruth.
-Tényleg köszönöm,igazán kedvesek vagytok.
-Apu hol van?-váltott témát Liam.
-Elugrott a központba Fred bácsihoz,akadt egy kis probléma a kerti kocsival,aztán megkérte apádat,hogy nézze meg.Nem sokára visszajön,mondtam neki,hogy11 körül ideértek.
-És meddig maradtok?-kérdezte Nicola,miközben az italába kortyolt.
-Este megyünk.-felelte Liam,s kezét a combomra helyezte.
-Ne már,meg akartuk mutatni Emilynek a várost.Van hely,maradjatok itt szemekkel bámultak öccsükre,aki nem tudott mit felelni,ezért inkább rám nézett.
-Én benne vagyok.
-Akkor én is .Tudjátok,az asszonyé a döntő szó.-viccelődött a drága kedvesem,s puszit nyomott az arcomra.
-Kössz kicsim,mintha egy zsarnok lennék.Ne higgyetek neki!
-Ohh,nyugi.Ismerjük őt,mint a rossz pénzt.
Jókat mosolyogtunk az előbbi eset után,majd Karen és Liam nővérei meséltek humoros és kedves történetet a srácról.A kedvencem az,amikor Nicola,Ruth és a kis Liamm egy nyári napon a medencébe ugráltak.Háromra akartak ugrani,de Liam-et becsapták a testvérei és rajtuk kívül csak a drága kedvesem ugrott a vízzel teli medencébe,s meg lepetten szemelte a rajta nevető nővéreit.Időközben megérkezett Liam apukája,Geoff is,s akár a lányát,szorította magához.Rádöbbentem,hogy felesleges volt az aggodalom,igen szívelyesen fogadott a család.Mivel nem volt váltásruhánk,így Liam néhány hónapja itt hagyott ruhaneműi közül válogattunk az éjszakai alváshoz.
Bár szerinte teljesen felesleges a ruha,én azért ragaszkodtam hozz.Aranyos szobája volt,olyan tipikus kamasz fiú beütéssel.Néhány poszter a falon,íróasztal az ablak előtt,szekrány,ágy.A szoba biztosan tudna mesélni a tinérzser korszakról.
A délután folyamán Liam akarata ellenére is gyerekkori fényképeit nézegettük.Igazi kis pufók húsgombóc volt.Minden egyes kép után a szemeit forgatta.Láttam rajta,hogy utálja,amit csinálunk.De annyira édes volt már kicsinek is.Néhány régebbi videót is megmutattak a szülők.A 2008-as x faktort válogatójából és a mentorok házából is kaptam ízelittőt.Utána két házi videót tettek a lejátszóba,ahol Liam a Haven't met you yer és az 'Im yours című számot énekelte.Istenem mennyit változott 4-5 év alatt.Hihetetlen.Kisfiúból,felnőtt férfi lett.Irtó tehetséges volt,már akkor is.
A délután gyorsan el szaladt,7 óra körül a szépen megterített asztal várt bennünket.Karen kitett magáért.Elkészítette Liam kedvenc ételét,igati lakoma tornyosult a hatalmas tálón.Úgy éreztem magam,mintha egy kicsit én is a családhoz tartoznék.Kedvesen bántak velem,s semmi jele nem volt annak,hogy ne lennék szinpatikus nekik.Boldog voltam.Jü volt látni,hogy a fiú,akit szeretek,mennyire felszabadult a szeretettei között.
-És mond Emily,elkíséred Liam-et a turné amerikai részére?-kérdezte Geoff,mialat egy nagy cupákos húst vett el a tányérról.
-Ezen még nem gondolkoztam.Az biztos,ha tehetem,elmegyek pár napra egy-egy koncertre,de végig ott lenni,az kizárt.Örömel tenném,de engem is vár a munka.
-Ez mondjuk érthető.
Fáradtan heveredtemLiam ágyára.Bár tudtam,csak egy kevéske időm marad a pihenésre,ugyan is a lányok felkészítettek az éjszakai életre.A kedvenc szórakozóhelyeikre akarnak el vinnniminket,amiket a kedvesem már nagyon is jól ismer.Azonban maradt még fél óránk arra,hogy pihenhessünk,ha akarunk tusoljunk és átöltözünk.Nicola azoban ránk rontott és magával cipelt a szobájába.A segítségemet kérte az esti ruha kiválasztásához.Kedves volt tőle,hogy érdekelte a véleményemet.
*Liam szemszöge*
Amíg Emy Nicola ruhával volt elfoglalva,addig én a konyhába felé vettem az irányt.
Apu a Tv-t nézte,mindennapos program a kedvenc sorozatának megtekintése.
Anyu éppen mosogatott,szokásához híven,nem engedi,hogy a vendég mosogasson.Ez esetben persze rám gondolt.A konyhapultnak dőltem,miközben néhány sütit loptam a közeli tányérról.
-Mit gondolsz róla?Szimpatikus?-vetettem anyukámnak a kérdést.
-Igen kisfiam,nagyon is.Kedves lány,rendkívül természetes bája van és a legfontosabb,látszik,hogy oda van érted.
-Így érzed?-ennél jobb válaszra nem is számítottam.
-Abszolút.Édesek vagytok együtt,és jó látni,hogy bolgog vagy.
-Az vagyok,talán sosem voltam ennyire boldog.Imádom őt,gyönyörű,kedves,okos és a srácok is kedvelik.
-Egyébként szoktál találkozni Denielle-el?
-Nem igazán.Nem is akarok,az is egy fejezet a életembe,aminek pontott tettem a végére.Am úgy hogy jön ez ide?
-Tudod Liam,nem akartam felkozni ezt Emily előtt,de néhány hete felhívott és utánad érdeklődött.
-Micsida?-szemeim ki kerekedtek a hír hallatán.
-Olykor-olykor szoktunk beszélni,érdekel,hogy régen alakul a sorsod.Meg ő is érdekéődik felőlünk.Aztán szóba került,hogy régen voltál itthonnagyon elfoglalt vagy,satöbbi,satöbbi,és kérdezősködött rólad és Emilyről is.
-És mondtál neki valamit?
-Nem.Azt mondtam,ez a te dolgod és ha tudni akarja,akkor kérdezzen téged.
-Huhh,kösz anyu.Nem akarom,hogy bármit is tudjon rólam.Persze ezt amúgy is nehéz kiküszöbölni a sajtó miatt,hiszen mindent lépésünkről beszámol valamelyik internetes oldal vagy pletykalap.
-Érzel még valamit iránta?-mélyen éritett anyu kérdése.Hosszú hetek óta nem tette fel nekem ezt a kérdést senki.
-Élnek még bennem emlékek,hiszen 2 évig csak együtt voltunk,de amúgy nincsenek mély érzéseim iránta.Meséltem,hogy az utóbbi hónapokban már nem volt teljesen rendben a kapcsolatunk.Utána pedig Emily váratlan betoppanása az életembe,megerősített abban,hogy ezt nem kellene erőltetni.De nem volt könnyű az el szakadás.Szeretem Emilye-t,és a régi emlékek csak a múlté lesz.
-Mind egy is,csak akartam,hogy tudj róla.nem szerettem volna telefonban közölni.
-Néha úgy érzem sosem szakad ki az életemből.
-Probléma,hogy tartóm vele a kapcsolatot?
-Nekem nem,ha így akarod,tedd ezt.Csak valahogy mindig felbukkan az életemben,s mindent megnehezít.
-Lehet,hogy le kellene vele, ülnöd vele,hogy megbeszéljétek a dolgokat.Elég érdekesen lett vége a kapcsolatnak.
-Erre még nem vagyok képes.
-Mond kincsem,nem ugrottál bele túl korán ebbe az új kapcsolatba?Talán előbb a lelkedben is le kellett volna zárni az előzőt.
-Nem! Szeretem Emilyt és nem bántam meg,hogy így alakult.-kissé feldühített édesanyám kérdése,nem akartam megint ezt hallani.A telefon beszélgetések során is számos alkalommal előhozakodott ezzel a felvetésével,és már nagyon idegesített.
*Emy szemszöge*
Amikor a konyhába értem,kissé fagyosnak éreztem a hangulatot,talán nem a megfelelő időben jelentem meg.Azonban az a furcsa,rossz érzés hamar elillant,miután mosolyogva vándoroltunk át a nappaliba.Geoff épp az NCIS-t nézte,mélyen elmerülve az izgalmas cselekményben.Miután a lányok is elkészültek,elindultunk Wolverhampton központjába.Meg jegyzem gyalog.A magassarkú cipő pont a legalkalmasabb az efféle sétához.Okos vagyok,nagyon.Ruth és Nicola kicsit előre siettek,mi pedig lemaradtunk Liam-mel. Érdekelt,vajon miről beszélhettek az édesanyjával,amitől ilyen különös hangulat keletkezett.
-Anyuddal minden rendben?-kérdetem halkan,s ujjaimmal a kézfejét cirógattam.
-Persze,miért kérded?
-Csak furcsák voltatok,amikor megjelentem a konyhába.Talán rólam mondott valamit?
-Nem édes,semmi baj nincs.Beszéltünk rólad is,de csak pozitívumokat árult el a személyeddel kapcsolatban.Kedvelnek téged,kifejezetten.
-Tényleg,-kislányos mosoly jelent meg az arcomon.
-Igen.Más miatt bosszantott fel,de nem érdekes.
-Nem akarod el mondani?
-Nem akarok vitát miatta.
-Jesszus,meg ijesztesz Liam.
-Hallani akarod?
-Ühüm.-bólintottam a fejemmel is.
-Daniell volt a téma.
-Már megint....-dünnyögtem az orrom alatt.-És konkrétan mi dühített fel?
-Nos,anya megkérdezte tőlem,hogy nem kerültem-e túl hamar bele a veled való kapcsolatban,még mielőtt lezártam volna a régit.
-Szóval,hogy nem volt időd "gyászolni" a volt kapcsolatod,így értsem?
-Lényegében.
-Mit feleltél?
-Hogy szeretlek,és nem bántam meg,hogy így alakult.
-Tényleg ezt érzed?Talán anyukádnak igaza van és..-mutatóujját a szám elé helyezte,esélyt sem adott a mondat befejezésére.
-Nem érdekel,mit gondol erről,nem érdekel mi volt,hogy volt,miért. volt.
Szeretlek és egy pillanatig sem éreztem azt,hogy rosszul döntöttem volna.-finom csókolt lehelt az ajkaimra,s csendesen folytattuk tovább a sétát.
Hittem neki,s egy percig sem kételkedtem a szavában.Lezártam ezt az ügyet,s nincs szükség rá.Engem szeret,erről nagyon jó meggyőzött az elmúlt hónapokban.Élvezni akartam az időt,amit Liam-mel tölthettem és ki akartam kapcsolódni.Egy biztos,rendkívül izgalmas este elé néztünk.....
Na szóval ez lenne a 27.rész remélem el nyerte a
tetszéseteket.Ne felejtsetek PIPÁLNI és ÍRNI.
Legkésőbb vasárnapra vagy ezután héten várható az új rész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése