26.rész/Annyira boldog vagyok,hogy azt el se lehet képzelni.

Ez a rész egy kissé rövidre sikeredett,de reméljük tetszeni fog!
Jó olvasást!
Eszti és Betti

*Niall szemszöge*

Már ideje lenne indulni, de Zoe még sehol nincs. Hát persze, a nők állandóan csak cicomázzák magukat, fél óra hajigazítás, fél óra smink, egy óra ruhaválasztás. Én két perc alatt felvettem a ruhám, magamra kaptam a baseball sapkám és indulásra készen álltam a bejárati ajtóban. Persze azt hallom, hogy „mindjárt jövök, mindjárt jövök”, de semmi nem történt. Néhány perc múlva viszont gyönyörű barátnőm megjelent a lépcső tetején, és végre indulhattunk az ultrahang vizsgálatra. Mindketten idegesek voltunk. Rajta nagyon látszott, igyekeztem megnyugtatni őt és nem mutatni a saját parámat. Számomra a legfontosabb, hogy egészséges legyen a pici, minden rendben legyen vele. Természetesen Zoe számára is. Viszont a tény, hogy kiderül, milyen nemű lesz, hoz némi izgalmat az életünkbe. A kórházhoz érve néhány rajongó és újságíró várakozott, piszok pontos infót kaptak a hollétünkről. Mint mindig, most is kedvesen üdvözöltem a jelen lévőket, sor került néhány fotókészítésre és aláírás osztásra, majd pillanatok alatt eltűntünk az épületben. Leültünk a váróterembe, de nem sokkal később már szólítottak is bennünket.

-         Üdvözlöm Önöket! Mielőtt megkezdeném az ultrahang vizsgálatot, feltennék néhány kérdést. – felelte a doktornő, miután helyet foglaltunk a székben.

-         Rendben. – válaszolta Zoe. Kezem a combjára tettem, mire ő megszorította kézfejem.

-         Észrevett bármilyen szokatlan dolgot mostanában? Fájdalom, szúró érzés, esetleg görcs?

-         Nem, semmi ilyen nem volt.

-         Élnek szexuális életet? – ettől a kérdéstől féltem a legjobban, teljes vörös színben pompázhatott az arcom. Nem vagyok én hozzászokva, hogy egy idegen ember a nemi életemről kérdezzen. Zoera hagytam a válaszadás lehetőségét. Én csak makognék, mint egy hülye.

-         Igen, élünk. – Zoe mosolygott. Vagyis inkább finoman kiröhögött.

-         Milyen rendszerességgel? – ezt most komoly?! Milyen kérdés ez?! Uram isten, azt hiszem rossz helyre tévedtem.

-         Hetente néhányszor.

-         Remélem a pózokra nem kíváncsi a doktornő. – bökte a csőröm ez a kérdés, úgy döntöttem nem fogom vissza magam.

-         Nyugodjon meg Mr. Horan, az nem érdekel. – mosolygott, majd mikor nem figyelt Zoe oldalba vágott. Amúgy észrevettem ám a Mr. jelzőt, micsoda tekintélyt parancsoló vagyok. – Remek. Étvágya van, folyadékot iszik rendesen?

-         Igen, illetve szedem a felírt vitaminokat, eszem sok gyümölcsöt-zöldséget, és sportolok. De csak mértékkel.

-         Nagyon jó. Akkor kérem fáradjon át a másik helyiségbe, deréktól lefelé vetkőzzön le, azonnal megyek.

Perceken belül átballagtunk a szomszéd szobába, ahol Zoe feküdt, vagyis ült abban a furcsa, számomra félelmetes székben. Leültem mellé egy odahúzott székre. A doktornő elővette azt a zselés trutymót és rányomta kedvesem hasára. Sajnos most először volt lehetőségem elkísérni őt ultrahangfelvételre. Hallottam a baba szívhangját, ami olyan felemelő érzés volt. A TV-ben sokszor láttam ilyet, és nem is értettem mi olyan nagydolog ebben a vizsgálatban. Hát most már tudom. Csodálatos a tudat, hogy a szív, ami ott dobog a kis testében az életet jelenti számára. Az én gyermekemé, aki bearanyozza majd a napjaimat. Szinte pillanatok alatt lettem felnőtt, mert rájöttem, mekkora felelősséggel tartozom majd érte.

-         Nos, látni a kezét, illetve a lábát is. Most épp mosolyog, látják?!

-         Istenem, pont olyan mint te édes. – szipogta Zoe, miközben a könnyeit törölgette.

-         Dehogyis. Rád hasonlít, olyan gyönyörű, mint a mamája.

-         Kíváncsiak a nemére? Mert akkor megmondom.

-         Látja? – kérdeztem izgatottan.

-         Igen. Drágám szeretnénk tudni, ugye?

-         Jó lenne.

-         Halljuk. – Zoe megszorította a kezem.

-         Az ultrahang felvétel kisfiút mutat. Nézzék, ott van a nemiszerve.

-         Úristen, fiunk lesz. Egy fütyis Horan bébi. Én annyira boldog vagyok.

-         Én is szívem. Mint mondtam nekem mindegy a neme, de te tudom, hogy vágytál egy kisfiúra.

Össze-vissza puszilgattam a kedvesemet, eddigi életem legcsodálatosabb perceit okozta ezzel. Lesz egy gyönyörű kisfiam, akinek megtaníthatom mindazt, ami számomra fontos.

*Emy szemszöge*

Boldogan ébredtem reggel. Az érzés, hogy Liam karjai között lehetek, minden rossz érzésemet felül múlta. Nyugodt és kiegyensúlyozott voltam abban a pillanatban. Néztem, ahogyan alszik. Az egyik kedvenc tevékenységem figyelni alvás közben. Ő ezt annyira nem preferálja, valahogy megérzi, hogy figyelem és felébred rá. Most sem volt másképp. Néhány perces nézelődés után kinyitotta csodálatos szemeit és nagyokat pislogott rám. Fejére húzta a paplant, csakhogy ne nézzem őt. Kicsivel később magához húzott és átkarolt. Puszilt lehelt a nyakamra, mire testem borzongással felelt. Hosszú ideig így tudtam volna lenni, mert ennél szebb érzést elképzelni sem tudok.

-         Keljünk fel és együnk valamit. Éhen halok. – kérlelően nézett rám, amire nem tudtam nemet mondani.

-         Akkor csinálok neked reggelit. – mondtam, s kibújtam az öleléséből.

A fürdőbe igyekeztem, hogy rendbe szedjem magam. Az alvóruhámat a szennyesbe dobtam. Letusoltam, felöltöztem, megcsináltam a hajam és elindultam a konyhába.  Amíg a reggelit csináltam, Liam teljes némasággal mögém kúszott és megölelt. Lágy puszit hagyott arcomon, majd elővette a tányérokat és az evőeszközt, és teát főzött. Szereti a rántottát egy kis bacon-nel, így azt készítettem neki. Miután kész lett, el is kezdtünk reggelizni.

*Liam szemszöge*

Reggel után, Niall és Zoe meg érkeztek a vizsgálatról. Emy már nagyon izgatott volt a baba illetően milyen nemű is lesz.Nagy vigyorral a képükön jöttek be a konyhába reggelizni,majd a többiek is akkor jöttek le.

-         Had mutassam ezt meg nektek. – egy ultrahangos képet vett elő a tárcájából. – Ott az én kisfiam. – mutatott a képre.

-         Uram isten Niall, fiú lesz? – kérdeztem meglepetten és tekintetem őszinte örömöt sugárzott.

-         Igen, a nevét még nem tudni, de az biztos, hogy kisfiú. Annyira boldog vagyok Liam, ez volt minden vágyam.

-         Gratulálok haver, örülök a boldogságodnak.

-         Köszönöm srácok!

Hirtelen Harry baktatott le a lépcsőn.
-Niall,Zoe...és a többiek...-kezdte mondani valóját.-Elnézést szeretnék kérni az elmúlt időben mutatott viselkedésem miatt.-mondta,miközben a földet pásztázta.
-Semmi baj haver.-pattant fel Niall.-A helyedben én is ezt tettem volna....-mondta,majd kezet ráztak.
-Ugyan már...-kezdte Emily.-Ennél több is tellik...ÖLELÉST!ÖLELÉST!ÖLELÉST!-mondták egyszerre.
A két jó barát erre megölelte egymást és mind a 9-en vígan reggeliztünk. tovább. Csak Én és Emy nem mert mi persze már ettünk... :)

***
Reméljük tetszett ez a rész.
Kedves Cinti!
Reméljük hogy ez a rész nem meseszerű számodra.
Ne feljtesetek el PIPÁLNI és KOMMENTELNI!!!!
De komolyan emberek!!!