Epilógus.

Sziasztok,itt van a Zoe-ról írt részem.Meg próbáltam 

nagyjából jóra meg csinálni, kinek ízlése szerint remélem tetszik.

És ha felfedeztek néhány hibát létszi ne vegyétek észre!

Remélem tetszik!

6 hónap múlva

-Szia édes!-csókolt meg Niall
-Szia!-mosolyogtam rá
-Hogy vagy?-kérdezte majd a szatyrokat lerakta az asztalra.
-Kissé fáradt vagyok, de jól vagyok!
-Ha bármit észlelsz szólj,mi itt vagyunk.
-Tudom Niall,már 10 szer elmondtad meg értettem.-mondtam neki.
-Jól van szíven,csak kissé ideges vagyok a baba miatt,bármikor meg születhet.-aggódó tekintettét rám szegezte.
-Nem kell aggódnod, én is ugyan ennyire izgulok,nem lesz semmi baj.-mondtam majd megpusziltam puha ajkait.
Elmosogattam még a többi tányért, majd leöltem Niall mellé a kanapéra.Valami vígjátékot nézet, Emyék is lassacskán haza értek az esküvői szervezésből.Majd ide köszönve felmentek a szobába.Többiek is haza értek a vásárlásból szerencsére, mert már egy jó ideje ők is elmentek.Emy is le jött és a konyhába sietett,az éhező népnek készíteni egy jó kis ebédet.Niall felállt és rám nézet.
-Hmnn..-néztem rá.
-Kérsz valamit?-kérdezte
-Persze,egy kis narancslé jólesne!
Rám mosolygott,és a többieket is megkérdezte hogy kérnek e valamit.Ekkor egy kissé fura érzésem jött, elkezdett görcsölni a hasam és fájni,azt hiszem most ez a pillanat is megérkezett.
-Srácok!!-kiabáltam a mellettem ülő társasságra.De nem nagyon figyeltek rám,ezért ismét jelezni akartam valahogy, hogy végre észre vegyenek.
-Srácok!!!Niall!
Végre valahára mindenki oda kapta a szemét.És Harry oda jött hozzám.
-Harry itt a pillanat,szólj Niallnak.-szorítottam meg a kezét.
-Vettem.Srácok mennünk kell a kórházba.Niall jön a baba!-kiabálta Harry mindenkinek.
Niall és Emy kirohantak a konyhából,Niall segített beszállni a kocsiba Emy pedig Liammal össze szedtek nekem pár ruhát,és majd ők is jönnek.Épségbe beértünk, az orvosoknak szóltak a srácok majd tolókocsiba ültettek és a szülőszobába vittek.
*********************
*Niall szemszöge*
15 óra szenvedés és küszködés után végre megérkezett a kis Josh.Boldogan és örömkönnyel fogtam a kezembe a kis csöppséget.
-Niall?-Zoe ébredezni kezdett,ezért közelebb mentem hozzá és a karjába adtam a csöppséget.
-Jól aludtál?-érdeklődtem és egy nagy és hosszú puszit adtam a homlokár.
-Igen,egész jól!Hol vannak a többiek?
-Kimentek egy kicsit,hoznak kávét meg szendvicset.
-Értem.Nézd,milyen gyönyörű a kisbabánk.Olyan akár egy angyal.
-Mint az édesanyja!-megcsókolt.-Ti vagytok a legjobb dolog az életemben,most már tudom!
-Szeretlek!


*Emy szemszöge*

-Hm - nevettem el magam, és a mosoly szinte egész délelőtt levakarhatatlan volt az arcomról. Hamarosan hivatalosan is a felesége leszek. Eszméletlen. 
Egyedül voltam a hatalmas házban, céltalanul bolyongtam a hatalmas helyiségekben. Liam nélkül olyan üres ez a lakás. Délután fog valamikor hazaérni, mert próbál a srácokkal. Igen, meg szervezzük az esküvőt is. Időpontnak az Augusztus 14-ét tűztük ki, mert tökéletes, napos időt jósoltak aznapra. Addig még rengeteg teendő van, a meghívókat el kell rendezni, esküvői ruhát, a kajákat.. Szóval van mire nézni, de a sok pörgés ellenére is ez életem legszebb időszaka.
Régen sosem értettem, mi a jó a házasságban, de mára teljesen megértettem.
Valahogy..Most kezdem felnőttnek érezni magam. És ez nagyon furcsa érzés.
-Megjöttünk drágám - kiáltott Liam.
-Mi ez a többes szám? - vontam fel a szemöldököm.
-Itt vannak a fiúk is - léptek be a nappaliba. - Segítenek szervezni.
-Ha ők segíteni akarnak, akkor abból jó nem sül ki - nevettem fel, és amikor láttam, hogy a fiúk elszomorodnak, gyorsan elmagyaráztam, hogy viccelek.
Azért reménykedtem, hogy kettesben leszünk, de persze örültem annak, hogy a srácok itt vannak. Azóta együtt vannak a lányokkal, és tiszta jól megvannak, aminek nagyon örülök.Zoe-éknek született egy csodálatos gyerekük, és azóta megy a sürgés forgás.
Istenem, mennyi bolondságon mentünk át..De olyan jó volt. És sok pillanatot átélnék újra.
Az életem most pedig egyenesen szárnyal. Házasság..Hm.
-Miújság? - címeztem a kérdést a fiúknak, miközben a lefőzött kávét kínáltam fel.
-Hát, semmi különös, a szokásos - vontam meg a vállát Zayn, majd válaszolt amikor megkérdeztem mivel kéri a kávét.Mindenkinek oda adtam a kávéját,majd kicsit felelevenítettük a régi szép emlékeket.

*Az esküvő napja*

Az esküvőm napja. Ezzel a gondolattal keltem fel reggel hét óra körül, mert nem bírtam tovább aludni, meg nem is nagyon lehetett. Liam még békésen szuszogott mellettem, és bármennyire is fájt a szívem felkelteni őt, azért a saját esküvőjét csak nem késheti le.
Ezért nagyobb erőfeszítések árán, de sikerült felkeltenem a durmoló Liam-et, és megkérni arra, hogy miután felöltözött, hozza el a varrodából az esküvői ruhámat. Nem kötekedett, mert ő is ugyanarra gondolt amire én. Arra, hogy ez életünk legszebb napja.
-Nemsokára jövök - kacsintott, és felhúzta a cipőjét.
-De ne lesd meg a ruhát - kuncogtam és kiengedtem az ajtón.
-Ááá dehogy.
Liam elment, én pedig felöltöztem és átsiettem a fodrászomhoz, hogy varázsoljon nekem valami gyönyörű hajat. 
Mialatt a frizurámat készítette, sokat beszélgettünk, és rengeteg kérdezgetett Liam-ről. 
Én persze csak jókat tudtam mondani róla. Egyszer kétszer hangosan fel is nevettünk, amikor valami vicceset osztottam meg vele.
Az idő elszállt, én pedig kilenc órára kész is lettem. A hajam csodálatos lett, és ki is akartam fizetni, amiért ennyit fáradozott velem, de nem fogadta el. Megköszöntem, és átmentem anyáékhoz.
Az út közben a leánybúcsúmon gondolkoztam, ami felejthetetlen lesz számomra. Csak úgy, mint a mai nap.
-Szia anya - köszöntem neki, amikor megtaláltam, az előtérben üldögélt, és látszott rajta, hogy ideges. Csak úgy, mint én. Ez számára is nehéz. 
-Jaj kicsim - rohant oda hozzám, és szorosan átölelt. Finoman megszorítottam, és elengedtem.
-Liam már meghozta a ruhádat ide, segítek felvenni - morzsolt el anya a szemeiben pár előtörni készülő könnycseppet.
-Köszi - mosolyogtam rá, és követtem a lakosztályuk felé. - Apu?
-Apád elment a rózsacsokrodért - jelentette ki, és tovább húzott a szoba felé.
Émelyegni kezdtem, amikor megláttam, a csodálatos és ámulatba ejtő ruhámat. 
Valaki kopogott az ajtón, így anya kiabált egy gyors "Gyere be"-t és már el is kezdte kiszedni a ruhámat a fóliából.
-Sziasztok - lépett be Karen, Liam anyukája az ajtón, és becsukta maga mögött azt. - Segítek.
Karen-nel is nagyon jó viszonyt ápolok, nagyon rendes, és közvetlen. Anyával is szuperül kijönnek, ami tök jó. Elmosolyodtam, és elkezdtem magamról levenni a farmeromat, és a hosszú ujjú pólómat. Végül, amikor bugyiban, és melltartóban álltam a szoba közepén. Segítettek belebújni a ruhámba, ami ismétlem, gyönyörű volt.
-Köszi - mosolyogtam, amikor már végre a ruhában tudhattam magam. A hajamra is nagyon vigyázni kellett, úgyhogy nem volt könnyű, amíg felszenvedtük, de sikerült.
Anya és Karen raktak körülbelül 10 kiló vakolatot az arcomra, kissé kényelmetlenül is éreztem magam alatta, de most ez sem tudott annyira érdekelni, mert a gyomrom bukfenceket vetett, ha csak arra gondoltam, hogy nemsokára a felesége leszek. Amiről sosem álmodtam volna.
Liam egyébként Louist, én pedig Niallt kértem fel tanúnak, és természetesen mindketten belegyeztek.
A magassarkú cipőmet húztam éppen, amikor belépett apu.
-Szia apa -mosolyogtam rá.
-Azta - ez a szó hagyta el a száját csupán, én pedig rögtön elvörösödtem.
-Jaj ne már.
Odajött hozzám, és szorosan átölelt.
-Gyönyörű vagy - mosolygott, és megpuszilta a fejem.
-Köszönöm.

A szívem a torkomban dobogott, amikor elindultam apuval, az oltárhoz vezető úton. Rózsaszirmokkal hintették el a koszorúslányok, amitől még szebb lett az egész. Nekem persze már itt könnyek szöktek a szemembe, és ekkor felcsendült az induló.
(Zene be : http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=P6rX3wlDsVI)
Lassú, ütemes léptekkel haladtunk az oltár felé. Apu karjába kapaszkodva, a könnyeimmel küszködve, és a rózsacsokromat szorongatva értünk egyre közelebb.
Felálltak mind a családtagjaim, mind barátaim és ismerőseim. Boldog mosoly látszott az arcukon, amitől nekem is felfelé görbült a szám. És akkor megláttam Liam-et..Olyan szélesen mosolygott, és olyan boldog volt, hogy talán először most láttam ilyen vidámnak. barna szemei csillogtak, ezt már messzebbről is látni lehetett. Az oltár előtt kis virágos boltív volt elhelyezve. Mikor odaértünk, megszorítottam apu karját.
-Vigyázz rá nagyon, és becsüld meg - suttogta apa, Liam-nek címezve a mondatot, amikor átadott neki.
-Úgy lesz - mosolygott Liam. Kezemet az övébe csúsztattam. Kezdetét vette a szertartás, én pedig remegő lábakkal álltam Liam mellett. Fátylamat hátrahajtottam, hogy jobban lássak.
Ezután a szertartás pontos rendben zajlott, elérkeztünk az esküig. 
-Kérem ismételjétek utánam - szólt a pap és Liam-hez fordult. - Én Liam James Payne..
-Én Liam James Payne - kezdte, mire nekem máris könnyek szöktek a szemembe.
-Esküszöm az élő Istenre...
-Esküszöm az élő Istenre..
-Aki Atya, Fiú, Szentlélek..
-Aki Atya, Fiú, Szentlélek - ismételte a pap után, én pedig mosolyogtam rá.
-Teljes Szentháromság..
-Teljes Szentháromság..
-Hogy Emily Jonson-t..
-Hogy Emily Jonson-t - mosolygott rám, az én szemeimből pedig könnyek szöktek ki.
-Akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem.
-Akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem - nézett rám határozottan Liam.
-Szeretetből veszem el őt, Isten törvénye szerint feleségül.
-Szeretetből veszem el őt, Isten törvénye szerint feleségül.
-Hozzá hű leszek, vele megelégszem..
-Hozzá hű leszek, vele megelégszem..
-Sem betegségben, sem egészségben, sem szegénységben, sem gazdagságban..-Sem betegségben, sem egészségben, sem szegénységben, sem gazdagságban..
-El nem hagyom.
-El nem hagyom.
-Vele tűrök, vele szenvedek..
-Vele tűrök, vele szenvedek..
-Holtomiglan, holtáiglan.
-Holtomiglan, holtáiglan.
-Liam akarod-e feleségedül az itt jelenlévő Emily Jonson-t?
-Akarom.
Én is elismételtem a fogadalmat. Bár kissé halkabban mint Liam, ez nem bizonytalanságot tükrözött, csak egyszerűen a boldogságtól alig jött ki hang a torkomon. Na meg elvesztem azokban a gyönyörű, mélybarna szemekben.
-Emily Jonson, akarod-e férjedül az itt jelenlévő Liam Payn-t? - fordult felém a pap.
-Akarom - jelentettem ki magabiztosan.
-Hivatalosan is házastársakká nyilvánítlak titeket, csókoljátok meg egymást.
Liam ajkait az enyémekre tapasztotta. Finoman, rajongva csókolt meg.
Megfeledkeztem a tömegről, a helyről, az időpontról, az okról..Csak azt tudtam, hogy szeret, és akar, és az övé vagyok.
-Éljen az ifjú pár - jelentette ki a pap mosolyogva, az ott lévő ismerőseink pedig mind hangos ujjongásban törtek ki.
Megszólalt a filmekben is jól ismert zene, mi pedig Liam-mel egymás kezét fogva kivonultunk,  a koszorús lányok rizst szórtak ránk. Sok el is talált, de nagyon szórakoztató volt.
A mosoly levakarhatatlan volt az arcomról. Mindenki gratulált nekünk, mi pedig mindenkitől mosolyogva köszöntük meg. Elég sok ideig a templom előtt ácsorogtunk. Aztán elindultunk a számunkra bérelt limuzinnal a mára lefoglalt étterem felé, mi ketten HLiam-mel, a többiek pedig saját autóval jöttek utánunk. A limuzin tetején lufikat fújt a szél, mint általában mindig. Minden utcán dudált a sofőrünk, és sokan ki is jöttek kukkolni a házukból, hogy vajon ki is esküdhetett.
Amikor leparkolt a limuzin az étterem előtt, anyáék már ott álltak. Ők még egyszer gratuláltak, és meg mernék rá esküdni, hogy tele volt a szemük könnyel. Hát igen, a kicsi lányuk felnőtt..
Besétáltunk szép komótosan és körbenéztünk. Pont úgy, ahogy megrendeltük. Selyemborítás a székeken, arany masnis háttámlával, gyönyörű díszek, és két lufiember, egy menyasszony, és egy vőlegény "Éljen az ifjú pár!' táblát tartva. A zenészek is megérkeztek hamarosan, akik le is ültek és a hangszereket a kezükbe véve zenélni kezdtek. 
Az emberek folyamatosan szállingóztak befelé, mi pedig örömmel üdvözöltük őket.
Beszélgettünk, nevetgéltünk, sőt sokan már a táncba is belemelegedtek. 
Liam köszöntőt mondott, majd kimentünk az udvarra, mert következett a lányok által várt pillanat. Háttal álltam, és eldobtam a csokrot. Hangosan visítozni kezdtek, én pedig megfordultam, ki kapta el a csokrot. Gemma, Harry nővére volt az. Rávigyorogtam, ő pedig a barátjára.

Aztán megvacsoráztunk, a vőfély közben szórakoztatott minket. Vacsora után sokan a táncparkettre mentek, és belemelegedtek a táncba, amikor Liam megfogta a kezem, és a tömeg közepére irányított. Szembe fordított magával, kezeit derekam köré fonta, én pedig karomat átkulcsoltam a nyaka körül. Így lépegettünk a zene ütemére.
-Milyen Mrs. Payne-nak lenni? - mosolygott rám Liam, miközben megpördített.
-Fantasztikus. El sem tudom mondani - lelkesedtem, és homlokom az övének döntöttem, majd megcsókoltam.
-Örülök. 
Pörgősebb számok következtek, mi és táncoltunk még egy kicsit, aztán visszamentünk a szüleinkhez, akik éppen egymással beszélgettek. Leültünk és bekapcsolódtunk a beszélgetésbe.

Fél tíztől éjfélig szinte megállás nélkül táncoltunk. Liam-mel nem csak egymással, hanem a családtagokkal is táncoltunk. Épp Liam-mel beszélgettem tánc közben, amikor apu lekért, Liampedig mosolyogva bólintott, és megkereste az anyukáját, hogy táncoljon vele.
-Jaj kicsim. Hogy felnőttél - sóhajtott apa, és megfogta a derekamat.
-De ez nem feltétlen baj. Azt hiszem, most vagyok a legboldogabb. Ez életem legszebb napja - mosolyodtam el, és megpusziltam az arcát.
-Tudom. Úgy gondolom, Liam volt a legjobb választás számodra, tényleg szerintem nála jobbat nem is találtál volna.
-Ez így nem helyes. De találtam volna. De nekem ő a tökéletes - néztem Liam felé, aki az anyukájával folytatott mély, bizalmas beszélgetést.
-Igen igazad van. Ő tökéletes a számodra. Na meg szerintem is nagyon rendes - aputól ritkán hallani ilyet, de azt is tudom, hogy ha ilyet mond, azt komolyan gondolja.
Két számot táncoltunk végig, aztán apa lekérte Karen, én pedig anyut. A zene ütemére nem is nagyon figyeltem, mert anyától elég nehéz elszakadnom. 
-Istenem kicsim. Én most annyira büszke vagyok rád - nézett rám könnyes szemekkel anya.
-Köszönöm.
-És tudd, bármi történik, hozzánk bármikor jöhetsz - ölelt át szorosan anyu, én pedig viszonoztam a gesztust.
-Tudom, és köszönök mindent - húzódtam kissé távolabb, és mélyen a szemébe néztem.
-Egy szülőnek ez a dolga - nevette el magát anya.

Éjfél előtt öt perccel elindultam megkeresni Liam-et, mert teljesen elvesztettük egymást a tömegben, hiába táncoltunk együtt egy órát. Mindenkire mosolyogtam, meg minden, aztán végre megláttam Liam-et a fiúkkal beszélgetni.
-Éjfél után velem sem ússzátok meg a táncot - léptem a hátuk mögé, mire ők összerezzentek, és hátrafordultak.
-Hú de megijesztettél - kapta a szívéhez a kezét Niall. Mosolyogva vállon bokszoltam.
-Emy - visítottak barátnőim, és a fiúk mellől hozzám szaladva a nyakamba ugrottak.
-Veletek sem táncoltam még - ráncoltam a szemöldököm.
-Hosszú még az este - karolt át Liam, és megcsókolt - Most viszont mindjárt éjfél. Mit fogsz kívánni?
-Már minden kívánságom teljesült. Veled vagyok, tied vagyok, boldogok vagyunk, és ez a lényeg - fordultam felé, és tekintetem mélybarna szemeire emeltem.
-Igazad van. De azért én még tudnék kívánni valamit - mosolygott rám huncutul, gödröcskéi előbukkantak. 
-Viszont van egy meglepetésem - szólalt meg hirtelen, és mindenkit kiinvitált a kertbe. Leültünk a kis padokra, én pedig kérdőn néztem rá.
Liam visszaszámláltatott, én pedig a kezét szorongattam. Aztán amikor az óra elütötte a tizenkettőt, tűzijáték zaja hallatszott a sötét éjszakában. Fejem az ég felé emeltem, és gyönyörködve néztem. A többiek pedig 'hú'-ztak és ujjongtak, ugyanis amikor a vége felé közeledett a tűzijáték ezt a feliratot lőtték fel az égre. "Éljen az ifjú pár". 
Tudhattam volna, hogy a fiúk szervezkednek valamit.
Miután vége lett, bementünk az épületbe, és felvágtuk a tortát. 
Aztán jöhetett megint a tánc. Táncoltunk egy hatalmasat a fiúkkal, aztán a lányokkal is, és a pici Horan-nal is meg csak úgy ketten Liam-mel. 
Hajnali öt körül az utolsó emberek is elszállingóztak, mi pedig maradtunk pakolni a szülőkkel. 
Liam segített kikászálódnom a bonyolult esküvői ruhámból, és gyors közös zuhanyzás után szó szerint bezuhantunk az ágyba. Alvás előtt szerelmesen megcsókolt, és végképp felmondva a szolgálatot, álomba borultunk.

*6 év múlva*
-Elizabett gyere ide - kergette Liam játékosan az öt éves kislányunkat. 
Hát igen, amikor bejelentettük, hogy terhes vagyok, anyáék meglepően jól fogadták, sőt támogattak mindenben.
Liam meg..hát kiváló apa. A gyerek semmiben sem szenved hiányt. Gyönyörű kislány szerintem, bár melyik szülő szerint nem gyönyörű a gyereke?
Csodálattal néztem, ahogy Liam a hátára veszi a kislányunkat, és lovacskásat játszik vele.
Mindig a kedvében jár, minden levegővételét figyeli. Talán túlzásba is, bár annyi a minimum, hogy így féltse a gyerekét.
A fiúk is átszoktak néha nézni a lányokkal persze. Niall-nak és Zoe-nak  kész aranybogár lett a kisfiúk, hogy azt el nem lehet mondani. Apjára ütött, mert a kajától nem lehet elszakítani. Louisnak és Eleanaor-nak gyönyörű kislányuk, imádja a csíkos szoknyákat. Zaynnek és Sarah-nak fiúk, Harry-nek és Edinának pedig kislányuk. Minden gyermek szép és egészséges. A banda..Hm mi lett a bandával? Még mindig együtt zenélnek, és az idő elteltével is meglepően sok helyre hívják őket. Persze a rajongók száma csökkent sajnos, de jelentős Directioner van még a világon. Úgy gondolom, hogy a következő nemzedék, a sok új tini sosem fogja megérteni, hogy mi miért szeretjük őket annyira, és hogy mennyit segítettek az embereknek. Hogy könnyeket csaltak valamennyi rajongó szemébe, amikor énekelni kezdtek. Mennyit segítettek a beteg gyerekeken, és azokon, akiken nem is tudták, hogy segítettek. Mert Directionernek lenni nem átmeneti dolog. Ha egyszer azzá válsz, az maradsz halálod napjáig. Sok tini ha a mi helyünkbe lenne, azért lenne a fiúkkal, mert híresek. De én és a lányok azért vagyunk a srácokkal, mert azok, akik. Nem azért szeretjük őket, mert ők a híres One Direction. Magukért szeretjük őket. Remélem az én történetem megtanított mindenkit arra, hogy sosem szabad feladni, ha kell bízni vakon, a végén valami jó dolog fog kisülni. 
Köszönöm!